A köszöntőm után úgy gondoltam, hogy ismerkedjetek meg a blog főszereplőjével Astor kutyussal. 


Miért pont német juhász? 

Kis visszatekintés

Amikor gyerek voltam talán 10-12 éves a nagybátyám nézegette az újságot és talált benne egy hirdetést, amiben német juhász kiskutyák voltak eladó az egyik környékbeli faluban. A terv szerint januárban kaptam volna meg, de egy decemberi nap az iskolából mentem hazafelé, és egy kutya ült a lépcsőn. Sejthetitek milyen nagy volt az örömöm, olyan boldog voltam. Ott kuporgott, félénken figyelt én pedig alig hittem a szememnek. Imádtam. Tulajdonképpen együtt nőttünk fel. Nagybátyám A betűvel kezdődő nevet szeretett volna neki, így hosszas gondolkodás után Artúr lett a neve.  Artúr egy nagyon hűséges kutya volt, - igaz picit elkényeztetett- egy gyönyörű kutya, szívesen fedezte fel velem a környéket, sokat sétáltunk, játszottunk. Sajnos 12 évesen itt hagyott minket, elhihetitek nem volt könnyű megemészteni, főleg nekem aki annyira szerettem. 
Artúr II. Mivel sajnos nem gondolkodtam, annyira rosszul érintett, hogy Artúr elpusztult, kértem a mamámékat, hogy az új kutyus is Artúr legyen.   Ezt utólag megbántam, hiszen nem volt ugyanolyan, sőt. Ekkor már távolabb éltem a családtól, de gyakran haza jártam, nagyon örültem, hogy egy új kutyust köszönthetek. Igazából abban sem voltunk biztosak, hogy fajtiszta német juhász, de egy nyugodt kutya volt. Sajnos szőrtüsző atkája lett kicsi korától fogva, ami sajnos a 2 év alatt sem javult, egyre rossz kedvű lett, nem volt kedve játszani, a szőre ritkulni kezdett, majd sajnos még szinte kölyökként távozott. Fájt a szívem érte, mert egy szép kutya volt, de szegény nagyon sokat szenvedett. 

És akkor maradjunk a német juhásznál. Amikor kiderült mi történt II.Artúrral, nem sokkal később újabb hirdetésre bukkant nagybátyám. A környéken hirdették. Még alig emésztettem meg az előzővel történteket, de tényleg ez a kis picur mindenért kárpótolja az embert. Első találkozásunkkor nagyon visszahúzódó volt, mindent engedett amit csak akartam, nem nagyon mert ellenkezni :) 
Aztán később felbátorodott. Mindennel szívesen játszik: labda, doboz, cipő, örömmel rágcsálja a csontot és a fogai.... egyre élesebbek. Viccesen szaladgált a falevelek között. Étvágya remek,  mindent megeszik: vitaminos tápot kap, ami az ilyen kicsi kutyusoknak való. Nagyon játékos és csodaszép a kinézete. (u.n rajzos lásd egy következő bejegyzésben) 
A névben aztán akadtak problémák. Ismét az A betűs nevek között keresgéltünk, de egyben biztosak voltunk, hogy Artúr többé nem lesz egy sem. Ami persze okozott némi nehézséget, mert nem jött más név, rögtön Artúrnak neveztem. Egy oldalon aztán találtam egy nevet, ami komoly, német juhászos és szerintem hasonló az Artúrhoz, de mégsem az így lett Astor, ami aztán a többieknek is tetszett. Astort aztán természetesen minden másnak hívjuk csak pont Astornak nem. Én rögtön Artúrnak hívtam, valaki viccesen pitbullnak vagy éppen kölyöknek, de majd belejövünk. 
Astor egyébként örömmel ráncigálja a nadrágunkat, cipőfűzőnket,  cipőnket. A legjobban ezek kötik le, szinte mozdulni sem lehet tőle. Remélem szépen fog cseperedni, mire észbe kapunk óriási lesz. 


____________________________________________________________________________

Kövessetek a másik blogon is : MINDIGLEGYBOLDOG.BLOGSPOT.HU